Csendes halál
2005 október 1. Firenzisz
Csendes halál
Ki egykor véredet adtad értem, Meleg, cseppfolyós, önzetlen véredet. Most rongyként dobsz el magadtól, Mint egy utolsó hitvány férget.
Kértem én az életet…., hogy jöhessek e világra? Hol az ember sokat szenved és a végén meg van alázva, Hogy mások kiszolgáltatott kutyája legyek… Hát kértem én az életet?
Nem kérdeztek…, engem ugyan nem! Most már késő. A szívemet kés járta át. S az elidegenedett húscafatból hulló véremet a porba hullatták.
Már nem fáj. Halkan gyötrődöm. Csak könny nélkül zokogok. Csak hang nélkül ordítok. Tűröm, hogy bárki bátran belémrúgjon – ha tetszik.
Ezt akartátok, most megkaptátok. Hogy olyan gép legyek, mint ti. Nincs szívem, így már könnyű… Látom a gúnyos mosolyt, ti tényleg ezt akartátok.
Utolsó erőm is elhagy lassan. Azt gondolom, talán jó, hogy így alakult. És én kiábrándultan fekszem, Talán örökre ideláncolva.
2005 október 1. Firenzisz
|