HIM

1995-ben alapította meg Ville Valo (ének) a legjobb barátaival - Mikko Lindström (Linde, gitár), Mikko Paanen (Migé, basszusgitár), Juhana Rantala (dob), Antto Melasniemi (billentyűk) - Helsinkiben a bandát, hogy olyan együttesben játszhasson, amiből meg tud élni. A HIM - avagy első nevén His Infernal Majesty - heavy metal, pontosabban Black Sabbath retrobandának indult, igen súlyos riffekkel, és nem túl dallamos énekkel. Billentyűs helyett két gitáros kapott helyet, és főleg feldolgozásokat játszottak. Ville volt a a basszusgitáros, de mivel nem találtak megfelelő énekest, hamarosan Migé vette át a bőgőt, és az első demón (1995) már Ville énekelt. Immár billentyűssel folyamatosan koncerteztek, klubokban játszottak, és underground jelentős rajongótáborra tettek szert. Második demójuk kapcsán, mely tartalmazta a később igen nagy sikerű Wicked Game-t, a finn BMG-nél lemezszerződéshez jutottak.

 1996-ban Finnországban mégis His Infernal Majesty néven kiadtak egy 4 számot tartalmazó EP-t a 666 ways to love-ot, amiből mind az ezer darab elkelt.

 Az első HIM album (az együttes nevét időközben HIM-re rövidítették) - Greatest Lovesongs Vol. 666 - 1997 őszén jelent meg, melynek producere a húzós gitárriffek nagymestere, Hiili Hilesima volt. Ville karizmatikus egyéniségével igen egyedi imázst alakított ki magának és az együttesnek, a koncerteken egyik kezében egy üveg vörösborral, másikban cigarettával lépett fel (még ma is). Romantikus poéta és pózoló rocksztár is egyben, akit eleganciájával nem egyszer haonlítottak Jim Morissonhoz. Az album stílusára gothic helyett 'love metal' kifejezést nevezte meg - a keményet a lággyal ötvözve a nagy dallamok mellett kemény gitárok szólaltak meg - , a dalok hangulata meglehetősen sötét, komor mivel az érzelmes szövegek, melyek szerzője Ville, témája szerelem és halál. Az első kislemez, a Wicked Game azonnal meghozta az áttörést a fiatal együttesnek, hiszen a legjátszottabb dallá vát, és bekerült a Top10-be. A következő maxi, a When Love And Death Embrance is legalább ekkora sikert hozott. A HIM körbeturnézta Finnországot, közben albumuk platinalemezzé vált. 1998-ban Németországban és Svájcban is kiadták, melyből ott 50.000 példány fogyott.

 A HIM igazi sztárrá vált hazájában, Ville a média részéről az egyik lekeresettebb rocksztár lett. Számos nagy sztárt maguk mögé szorítva a Grammy finn változatát, az Emmy díjat is elnyerték "Az év felfedezettje" és "Az év albuma" kategóriában. Rengeteg magazin az év együttesévé választotta a csapatot. 1998 végén turnéra indultak Közép-Európában is (Németország, Ausztria, Svájc).

 A tagoknak mindezek ellenére nem szállt a fejébe a siker. 1999 elején számos hazai és külföldi koncert és nyári fesztiválfellépés után - új billentyűssel (ex - To Die For): Juska Salminen, és új dobossal (ex - Kyra): Gas Lipstick - újra stúdióba vonult. Hiilivel felvették a Ville által írt új anyagot, de túl durvának találta a hangzást. Új producert találva Londonba repültek, ahol John Fryer felügyelete mellett újra rögzítették az egész albumot, mely hallhatóan lágyabb lett elődjénél. Love metal helyett inkább goth'n'rollnak nevezhető, a szövegek azonban maradtak a gótikus szerelem-halál témánál, a 666 szimbólumot kevesebbet használták. Kis imázsváltáson is átesett az együttes, a tagokat enyhe sminkkel, rövidebb hajjal, viszont annál több sminkkel, annál több tetkóval láthattuk viszont - köztük Ville egészkaros, valamint minden tag heartagram-tetoválását, melyet Ville talált ki. A heartagram az együttes jelképe, egy szív és egy ötszög kombinációja, mely a HIM stílusában rejlő számtalan kontrasztot hivatott kifejezni (szerelem - halál, metál - pop).

 A Razorblade Romance 2000. január 24.-én jelent meg, melyről az első kislemez, a Join Me egész Európában ismertté tette a zenekart. Az albummal együtt több országban hetekig vezetett minden elképzelhető slágerlistát. Németországban 23 hétig szerepelt a hivatalos lemezeladási listán. A média egyből felkapta az együttest, kiváltképp Ville Valot, aki pár hónap alatt több száz interjút adott. Ennek ellenére nagyon okosan kezelte az óriási sikert, nem sokat foglalkozott a listás helyezésekkel, pedig a második kislemez, a Right Here In My Arms és a Join Me az első két helyet foglalta el. Márciusban turnéra indultak Németországon, Portugálián, Csehországon, Anglián keresztül, többször nagyobb csarnokba kellett áthelyezni koncertjeiket, melyekre minden jegy elkelt.

 Nyáron fesztiválfellépésekkel folytatták a turnét, a budapesti Pepsi szigeten is nagy sikert arattak. Két kislemez jelent meg: Poison Girl, Gone With The Sin, egyes országokban Wicked Game, melyek tovább növelték az együttes népszerűségét. Júliusban a stúdióba vonult Finnországban, ahol 11 új dal demó-verzióját készítették el. A Razorblade Romance-ból Európában egymillió példány fogyott el. Több országban (Németország, Finnország, Lengyelország, Görögország stb.) arany-, illetve platina lemez lett, nem ritkán háromszoros platina. Ville Valo pedig a zeneipar bálványává vált. A VIVA médiadíját, a Cometet a 4 jelölésből két kategóriában is elnyerték: VIVA Zwei közönségdíj, és közönségdíj a Join Me-ért. Az Emma-díjak közül ismét elnyerték "év együttese" és az "év albuma" kategóriában és övék lett a Rennbahn Express "év együttese", az "év énekese" díj. Az őszi turnét egy szilveszteri helsinkii koncert zárta le, mely az utolsó Juskával közös fellépés volt.

 Kisebb szünet után 2001 nyarán a HIM - új billentyűssel (ex - Sub-urban Tribe): Emerson Burtun - fesztiválfellépésekkel indított, másodszor is eljöttek Magyarországra a Szigetre. Július 2.-án kiadták a Pretendinget, ami Finnországban azonnal az 1., Németországban a 10. helyen nyitott. A Join Me sikerét nem tudta megismételni, de a banda népszerűsége semmit sem változott. Ville ismét nagy hangsúlyt fektetett az imázsra - ismét hosszú haj, smink, 10 ujján fémgyűrű, szakadt kabát, melynek hátán a "your pretty face is going to hell" olvasható.

 A harmadik album 2001. augusztus 27.-én jelent meg Deep Shadows and Brilliant Highlights címmel. Ezzel elérkeztünk a valaha kiadott legpopulárisabb, már szinte popnak nevezhető HIM anyaghoz, mely a lemezcég által a bandára gyakorolt óriási nyomásnak, valamint a rengeteg okoskodó, új producernek tulajdonítható. A metált már egyáltalán nem lehet ebben a zenében felfedezni, a dalszövegekből szinte teljesen eltűnt a 'death' szó. A nagy dallamok megvannak, de a HIM stílusa elveszett. A lemezcég ráadásul Villéék akarata ellenére több dal lágyabb verzióját pakolta fel a lemezre, mely teljesen sikeresnek mondható, hiszen Finnországban több hétig első volt, Németországban pedig 2. helyen nyitott. Magyarországon is hatodik helyig jutott az eladási listán. A rajongótábor az évek folyamán és az erőteljes stílusváltás következtében teljesen kicserélődött: a rockerek és metálosok helyét, akik több gitárt szerettek volna hallani, főként tinilányok vették át.

 Ősszel európai turnét tett a banda, nagy sikerrel megjelent az In Joy and Sorrow és a Heartache every oment/Close to the flame maxi, majd egy hosszabb szünet után ismét felléptek a Szigeten.

 2002 őszén a HIM újra stúdióba vonult. Az előző album felvételei során szerzett negatív tapasztalatok hatására az együttes teljesen más szemlélettel fogott neki a munkának. Ezúttal nyugodt, rendezett körülmények között dolgoztak az új anyagon Helsinkiben, nem kapkodva turnézás közben, maguk választottak producert: az első albumnál már olya jól bevált Hiili Hilesmant. Ville Valo az albumot a lehető legsötétebbre és legkiábrándultabbra próbálta alkotni, hogy kiordítsa fájdalmát a világról. Így született meg a Love Metal, sorrendben a negyedik HIM album, mely 2003. április 14.-én jelent meg (az első kislemez, a Funeral of Hearts márciusban Finnországban az 1., Németországban a 3. helyen nyitott a listákon). Ez az eddigi leghosszabb HIM lemez, több mint 60 perces. A dalok szerkezete különbözik az eddigiektő, az előző albumot jellemző pop-formátum helyett általában 4-6 perc hosszúak, és több bennük a hangszeres betét. A metálhoz azonban nem tértek vissza, de azt hiszem, ezt nem is lehetett várni. A dalszövegek igen sötétek és fájdalmasak, egyben gyönyörűek, és ezúttal nélkülözik a Ville által az eddigi albumokon oly gyakran használt baby, darling szavakat. A HIM egy színvonalas rockalbumot készített gyönyörű balladákkal, és rockdalokkal, melynek fogadtatása kitűnő: már első héten Nr.1. lett Finnországban és Németországban is.

 Mindeközben a HIM gitárosa, Linde apa lett. Barátnője, Manna 2003. március 6.-án adott életet kislányuknak, Olíviának.

 Nyáron fesztiválfellépésekkel folytatja a banda, melyet ősszel egy egész európát átfogó turné követ.